Florentine-t a szülei munkájuk miatt elhanyagolják. A kislány igyekszik kitölteni az űrt, és folyamatosan galibába keveredik. A regény végén erre a helyzetre látszólag megoldást találnak a felnőttek.
Ha Florentine történetét gyerekként olvastam volna, akkor biztos elbűvölőnek találom és rengeteget nevetek rajta. Felnőttként azonban meglepett, hogy milyen vidáman mond el a szerző egy nagyon lehangoló történetet. A szereplők teljesen reálisan viselkednek, a regény végén is kétes a megoldás, az olvasó sejti, hogy semmi sem fog megváltozni, hiába volt a kislány betegsége és az aggódás a gyerek miatt. Florentine gondolatait csomagolópapírra vetett verseiből ismerjük meg, álljon itt egy kedvcsinálóul.
Florentine: Gyerekkor jó falatja
Gyerekkor jó falatja,
leveske, lágy cipó:
szülőkkel és a többi,
asztalnál ücsörögni
s majszolni, ó, mi jó!
Majszolhatok magamban,-
bár ízlik biztosan!-
csak gyűröm nyeldekelve,
s nem gondolok, csak erre:
"Most megtömöm hasam!"
S a macskával kötődöm,
a közben betűt falok:
asztalnál óra hosszat
újságcikk szórakoztat,
s biz ez nem bölcs dolog.
Gyerekkor jó falatja,
a lágy cipócska, lám,
ízlik, mint málna habja,
eperfagylalttal ostya -
családi vacsorán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése