James Krüss: Florentine. Florentine és a galambok

Az egész ügy egy köztéri szoborral kezdődött, amit Florentine először vett alaposan szemügyre. Galambos Máriát ábrázolta, aki a régmúlt időkben a város madár lakóit istápolta. Florentine-re mély benyomást tett az emlékmű és elhatározta, hogy ezentúl etetni fogja a galambokat, nem hajkurászni. Mindez kapóra jött a város embereinek, akik a kislányt felhasználva, polgármesteri utasításra begyűjtötték az etetésre összecsődült madarakat. Ez az égbekiáltó igazságtalanság mégis egy szelíd hangú költemény megírására sarkallta Florentine-t, mivel egy pad alatt gubbasztó sérült galambot sikerült megmentenie.

ÉNEK A LIGETI GERLÉKRŐL

Padok alatt a gerlék mit keresnek?

Se zsírpapírt, se holmi rézgarast:

cipód, kalácsod morzsájára lesnek.

Csipegetésük látva jól mulatsz.

Padok alá a gerlék mért szökellnek?

Mivel nyugodtan meglapulnak ott,

s kisurranhatnak, bármi vész közelget:

e hely ezért oly békés, oly nyugodt.

Padok alatt a gerlék min tűnődnek?

Azon tűnődnek: "Itt mit is lelünk?

Padokra enni emberek vetődnek

s a morzsa mind a mi eledelünk."

Padok alá mért nem hintesz le morzsát?

Mért nem kenyérkét szórsz papír helyett?

Mily semmiség, vedd fontolóra! Nos hát:

meg is köszönnék szépen kenyered.

Padok alatt, ha gerlicék sürögnek,

Be szívderítő s ó, be bölcs dolog!

Irkádba írd hát: "A galambseregnek

padok alá ezt-azt lemorzsolok!"

(James Krüss: Florentine.

Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1969. 38-39. o.)