Giulietta Fiore: Sompolygó Samu és a sajt

(forrás: Wikimédia)

La Fontaine óta köztudott, hogy a sajt nagy hatással van a rókákra, erről szól Fiore kis mesekönyve, melyet Tony Wolf rajzai tesznek élvezetesebbé. Barika sajtot készített és őrizetlenül hagyta. Sompolygó Samu, a bársonyróka, úgy dönt, hogy kiszolgálja magát a készletből. Hogy Sompolygó Samu ravasz-e, mint a róka, azt mindenki eldöntheti, ha elolvassa Giulietta Fiore meséjét.

"Samu kényelmesen elhelyezkedik, s elégedetten nézegeti a kívánatos, sárga karikát.

- Ó, sajtocska, hogy én mennyire szeretlek téged! - sóhajtja gyönyörűséggel. - Az első falatot Barika egészségére eszem belőled, hiszen tudom én, mi a becsület! - Azzal nagyra tátja a száját, és mohón beleharap a sajtba.

- Hamm! - mondja a róka.

- Reccs! - hallatszik, amint Samu egyik foga megroppan.

- Kopp! - A sajt nagy zajjal a földre esik.

- Jaj! - sírja Samu, és mancsaival fájó állát tapogatja.

No, Samu, most megjártad."

(Giulietta Fiore: Sompolygó Samu és a sajt. [Budapest] : Bembo, 1990.)

Egerekről 2.

(forrás: Wikimédia)

Ida Bohatta verséből kiderül, hogy még az egérnek is lehet rossz éjszakája, mert romlott ételt evett.

Az egérke

Kis egérke mind kiitta
a kancsóból a tejet,
savanyú volt, így szegényke
álmatlanul lépeget.
Egész éjjel föl-lemászkál,
tipp-topp, hallom lépteit,
lépcsőn föl-le nyughatatlan,
és ez így megy reggelig.

Egerekről

(forrás: Wikimédia)

Sok gyerekkönyvnek egerek a főhősei. A személyes kedvencem, az órásmester Hermux Tantamoq, aki visszavonult életéből hirtelen fergeteges kalandok között találja magát. Azonban most versekről írok. Az első leletem Tarbay Ede: A mogorva egér című verseskötete, melyet Hincz Gyula kedélyes illusztrációi díszítenek.

Tarbay Ede: A mogorva egér

Kamrapolcon sajt, kerek,

földszint, három emelet,

ablakában virágszál:

jó paprikás kolbász áll.

Benne asztal: szalonna,

dunna - vajból - halomba,

mézeskalács-csuporban

mogyoró és dió van.

Lakója egy vén egér,

morcos, morgós mindenér,

csak a házát szereti,

föl-le sétál, figyeli.

Házörzője, egy nagy pók

éjjel-nappal silbakolt,

nem is járt a kamrába

Mári néni macskája.

Nem járt, nem is nyivákolt,

rosszkedvű tán ezért volt,

ezért dúlt-fúlt az egér

nagy morcosan mindenér.

(Tarbay Ede: A mogorva egér. Budapest, Móra Ferenc könyvkiadó, 1964. 3-4. o.)

Bakó Ágnes: Andi és a világ

(forrás: Wikimédia)

El akartam térni az Elsárgult hagyományaitól és más címet adni a bejegyzésnek. Gondoltam, Bakó Ágnes kis herceg(nőj)e találó volna, mert az alapötlet A kis hercegben már feltűnt. Azonban Andi, a regény címadója nem hercegnő, hanem egyszerű kislány, karján egy agyonszeretett rongy kutyával, Flepivel. Egyik tapasztalatszerző kirándulásuk során egy völgyet találnak, ahol a világtól elzárkózva néhány ember él magányosan, rossz szokásaik rabjaként.

Andi meghallgatja valamennyit és segíteni próbál, néhány esetben talán sikeresen.

Azt a részletet választottam, ahol Andit szembesítik vele, hogy Flepi egy ócska játékkutya.

"- Andi vagyok... - mondta kissé elfogódottan. - Ez meg itt a kutyám, Flepi.

Az, aki mindig igazat mond, hátrakapta a fejét. Éles kék szeme bíráló pillantást vetett Andira, majd Flepit vette szemügyre.

- Így mondtad, Andi? - Bólintott. - Nos, jó. Elhiszem. Miért ne lehetnél Andi éppenséggel?! De - és itt jelentősen Flepire mutatott - azt már ne állítsd nekem, hogy az a valami, amit a karodban szorongatsz, kutya! Inkább holmi gyűrött, piszkos pamutcsomónak vélem. [...]

- Szóval afféle agyonhasznált játékszer. Limlom. Kacat. Amelyhez, már elfelejtettem miért, a gyerekek olyannyira ragaszkodnak. [...]

Andi nagyon szerette volna kikérni magának, hogy Flepit limlomnak vagy kacatnak nevezze bárki is... csakhogy közben Flepire nézett ő is. 

És amíg nézte, ott motoszkált a fejében, hogy hiszen igaz! [...]

Természetesen Andi eddig is tudta ezt, most mégsem hallotta mástól szívesen. Megsajdult a szíve. És csak nézte, nézte Flepit, aki gyűrött volt és piszkos, és Andi maga sem tudta volna megmondani, miért ragaszkodik hozzá olyan nagyon. [...]

Magához ölelete Flepit. Mutatóujjával titokban végigsimított foszlányos, lelógó fülén, és csak azért is megemelte a fejét. [...]

"Hogyhogy miért ragaszkodom?! Csak. Mert az enyém. És mert szeretem. És mert Flepi."

(Bakó Ágnes: Andi és a világ. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1976. 33-34. o.)

Lázár Ervin - Balogh Péter: Öregapó madarai

(Dolmányos varjú a pályaudvaron)

Újabb lelet az otthoni könyvtár áttekintéséből. Ki gondolta volna, hogy Lázár Ervin ilyen behatóan ismerte a dunántúli madárvilágot. A Bölcs Bagoly- sorozatban megjelent 1977-es könyvében olyan aprólékos részleteket ír az egyes madarakról, hogy megfogadtam, az Öregapó madarait mégegyszer elolvasom, ha több időm lesz.

A temérdek információ mellett olyan problémák is szóba kerülnek, mint a fajok pusztulása, a madarak életterének visszaszorulása, vagy az emberi beavatkozás a természetbe.

Ez utóbbiról szól a részlet is, melyet választottam.

"-Nono - emelte fel ujját Öregapó -, lassan a testtel, fiatalember! Régen rossz lenne szegény madaraknak, meg nekünk embereknek, ha így próbálnánk elintézni a madarakat: ez hasznos, ez meg káros. Ezt irtjuk, ezt meg védjük. [...] A vetési varjú sohasem eszik húst. A másik, a dolmányos varjú vagy szürke varjú, az igen. Az nagy rabló, de kiirtani azt sem kell. Láttátok már az út mellett szöszmételni? Olyan, mint egy bölcs, ravasz, óvatos öregember, szép, jól szabott szürke dolmányban. Megéri a pénzét, de én szeretem elnézegetni."

(Lázár Ervin - Balogh Péter: Öregapó madarai. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977. 17.o., 20.o.)

A jegesmedvékről...

Forrás: saját fénykép

Találtam az itthoni könyvtár selejtezésekor egy kis retró kötetet Csányi Gyöngyi gyermekverseivel (ami nem tetszett) és Róna Emy illusztrációival (ami tetszett). Beleolvastam, hátha jó lesz valamire...

A jegesmedvéről szóló versrészletet nem találtam olyan rossznak, különösen, ha párhuzamba állítjuk Ida Bohatta egyik versikéjével és kiderül, hogy a jegesmedve is fázhat....

Csányi Gyöngyi: Be jó...

(részlet)

Be jó dolguk

van a jegesmedvéknek,

oly ügyesek,

a jég hátán is megélnek,

szőrbundájuk

vastag, fehér, mint a hó,

nem kell nekik

meleg gyapjútakaró.

(Csányi Gyöngyi: Csibeköltögető. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1963. 20. o.)

A kötet kölcsönözhető az FSzEK könyvtáraiból!

Ida Bohatta: Levél Jeges Macitól

Mit ír az unokaöcsém?

Mi van kedves levelében?

"Kedves Barna, már öregszem,

fázom szinte egész évben.

Veszek egy új, meleg bundát,

sapkát is, hogy melegítsen

hozzá zoknit, bundacipőt,

hogy beborítson egészen.

Hó és jég közt írok éppen,

üdvözlöm a Nénikét,

s Barna bácsit Jégországból:

Szerető Fehér Öcséd."

(Ida Bohatta: Vidám társaság. Budapest, Simon Kiadó, 2008. 12. o.)

Ida Bohatta: Vidám társaság

Forrás: Keszthelyi Giccs múzeum (saját fénykép)

Ida Bohatta kis könyvecskéje a címnek megfelelően vidám társaságot nyújt az olvasónak. (bár eredeti címe Bunte Gesellschaft, azaz Színes társaság, ennek az elnevezésnek is megfelel a tartalom).

Az osztrák illusztrátor verseit életigenlés és olyan derű lengi be, mely jókedvre derít. A versekhez tartozó kedves kis képecskék fokozzák az egyszerű kis rigmusok hatását.

Az jutott eszembe, miközben olvastam, hogy lám, a sok mindennapi rossz tapasztalat ellenére, milyen egyszerű is az igazság!

Bohatta Vidám társasága, azért kapott helyet a csacsik vontatta (virtuális) mozgókönyvtárban, mert a szereplői állatok, akik mindennapjaikat hozzánk hasonlóan élik. Csodálkoznak, örülnek, pecáznak, vitáznak, betegeskednek és szeretnének végre egy igazán meleg sálat!

KRIX-KRAX KÓRHÁZ

"Ez kérem a Krix-krax Kórház,

benne húsz beteg bogárka,

sajnos minden héten újabb

beteg jön be a kórházba.

Nem esznek és csöndben vannak,

csak fekszenek a hátukon."

"Ismerem ezt az esetet,

a gyógyítását is tudom.

Egy módja van, más nem segít,

ürítse ki a kórházat,

engedje ki most azonnal

a kertbe a bogárkákat."

(Ida Bohatta: Vidám társaság. Budapest, Simon Kiadó, 2008. 9.o.)

Ida Bohatta műveiből.

A kötet kölcsönözhető az FSzEK könyvtáraiban!