(Dolmányos varjú a pályaudvaron) |
Újabb lelet az otthoni könyvtár áttekintéséből. Ki gondolta volna, hogy Lázár Ervin ilyen behatóan ismerte a dunántúli madárvilágot. A Bölcs Bagoly- sorozatban megjelent 1977-es könyvében olyan aprólékos részleteket ír az egyes madarakról, hogy megfogadtam, az Öregapó madarait mégegyszer elolvasom, ha több időm lesz.
A temérdek információ mellett olyan problémák is szóba kerülnek, mint a fajok pusztulása, a madarak életterének visszaszorulása, vagy az emberi beavatkozás a természetbe.
Ez utóbbiról szól a részlet is, melyet választottam.
"-Nono - emelte fel ujját Öregapó -, lassan a testtel, fiatalember! Régen rossz lenne szegény madaraknak, meg nekünk embereknek, ha így próbálnánk elintézni a madarakat: ez hasznos, ez meg káros. Ezt irtjuk, ezt meg védjük. [...] A vetési varjú sohasem eszik húst. A másik, a dolmányos varjú vagy szürke varjú, az igen. Az nagy rabló, de kiirtani azt sem kell. Láttátok már az út mellett szöszmételni? Olyan, mint egy bölcs, ravasz, óvatos öregember, szép, jól szabott szürke dolmányban. Megéri a pénzét, de én szeretem elnézegetni."
(Lázár Ervin - Balogh Péter: Öregapó madarai. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977. 17.o., 20.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése