Bakó Ágnes: Andi és a világ

(forrás: Wikimédia)

El akartam térni az Elsárgult hagyományaitól és más címet adni a bejegyzésnek. Gondoltam, Bakó Ágnes kis herceg(nőj)e találó volna, mert az alapötlet A kis hercegben már feltűnt. Azonban Andi, a regény címadója nem hercegnő, hanem egyszerű kislány, karján egy agyonszeretett rongy kutyával, Flepivel. Egyik tapasztalatszerző kirándulásuk során egy völgyet találnak, ahol a világtól elzárkózva néhány ember él magányosan, rossz szokásaik rabjaként.

Andi meghallgatja valamennyit és segíteni próbál, néhány esetben talán sikeresen.

Azt a részletet választottam, ahol Andit szembesítik vele, hogy Flepi egy ócska játékkutya.

"- Andi vagyok... - mondta kissé elfogódottan. - Ez meg itt a kutyám, Flepi.

Az, aki mindig igazat mond, hátrakapta a fejét. Éles kék szeme bíráló pillantást vetett Andira, majd Flepit vette szemügyre.

- Így mondtad, Andi? - Bólintott. - Nos, jó. Elhiszem. Miért ne lehetnél Andi éppenséggel?! De - és itt jelentősen Flepire mutatott - azt már ne állítsd nekem, hogy az a valami, amit a karodban szorongatsz, kutya! Inkább holmi gyűrött, piszkos pamutcsomónak vélem. [...]

- Szóval afféle agyonhasznált játékszer. Limlom. Kacat. Amelyhez, már elfelejtettem miért, a gyerekek olyannyira ragaszkodnak. [...]

Andi nagyon szerette volna kikérni magának, hogy Flepit limlomnak vagy kacatnak nevezze bárki is... csakhogy közben Flepire nézett ő is. 

És amíg nézte, ott motoszkált a fejében, hogy hiszen igaz! [...]

Természetesen Andi eddig is tudta ezt, most mégsem hallotta mástól szívesen. Megsajdult a szíve. És csak nézte, nézte Flepit, aki gyűrött volt és piszkos, és Andi maga sem tudta volna megmondani, miért ragaszkodik hozzá olyan nagyon. [...]

Magához ölelete Flepit. Mutatóujjával titokban végigsimított foszlányos, lelógó fülén, és csak azért is megemelte a fejét. [...]

"Hogyhogy miért ragaszkodom?! Csak. Mert az enyém. És mert szeretem. És mert Flepi."

(Bakó Ágnes: Andi és a világ. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1976. 33-34. o.)