Ne vegye kézbe, ha ömlengő, édes-bús szerelmi történetre vágyik! Ne lapozza fel, ha a jövőt sötétre festő sci-fit szeretne olvasni! Ne olvassa, ha az egzisztencializmus távol áll Öntől! És eszébe se jusson belenézni, ha nem befogadó a nyelv szertelenül szerkesztett szó-táncára!
A történet egyszerű, hisz valamennyi szerelmes regény egyazon alapon nyugszik; esetünkben egy fiatal fiú, Colin beleszeret egy fiatal lányba, Chloéba. „Szeretném szeretni szerelemmel” – mondja Colin, mert tudja, csak így van esély az élet megragadására. És mert különben a kevésnél is kevesebbet kapunk csak az életünktől. A fiatalok összeházasodnak, aztán Chloé megbetegszik. Colin mindenről lemond, hogy megmentse szerelmét, a végzet Azonban másképp dönt… A regény a „szerelemmel szeretés” diadala.
Ezért lett a huszadik század talán legmeghatóbb szerelmi története (a „Love story” ennek csak lebutított változata): önálló életet élő fejlődésregény, egy olyan fiktív pre-high-tech környezetben, ahol az ember a legkisebb érték. Érzékeny és finom irodalom, mely a teljes önátadás igényével lép fel olvasójával szemben.
Olvassa hát mindenki, aki ki tud és ki akar szakadni néhány órára saját világából és belemerülni az irodalom Boris Vian nyújtotta élvezetébe; aki képes és hajlandó el- és befogadni egy különleges világot, ami egyszerre csábít és fenyeget.
http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=591913&pos=2
Életéről kevés információ jutott el hozzánk, annyit még érdemes róla tudni, hogy trombitásként Párizs jazz-életének ismert alakja volt; a zenei munkásságáról készült dokumentumfilm ajánlatos – ha sikerül – beszerezni!
A tajtékos napok ürügyén feltétlenül szót kell ejtenünk a fordítókról és fordításokról. Esetünkben Bajomi Lázár Endre tesz csodát a francia szöveggel. Nélküle más lenne az olvasat, más a benyomás!
VálaszTörlés