 |
| ill. Réber László |
Mit hall folyton-folyvást a főhős, Horváth Kati a felnőttektől? Bezzeg akkor, bezzeg most… Bezzeg az én időmben…!
Valószínűleg mindannyian kaptunk már ízelítőt a fenti mondatokból. Elgondolom, hányszor hallottam ezt a nagymamámtól: Bezzeg, mikor én voltam iskolás, nem járhattunk farmerban! Vagy mikor nagypapám intett: Jól vigyázz, fiam, ezért az én időmben kicsapás járt a kollégiumból! Na és mikor a dédnagyim figyelmeztetett: Micsoda világot élünk! Már a 13 éves kis csitrik is fiúkkal mászkálnak! Bezzeg az én lánykoromban ez elképzelhetetlen lett volna!
Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen mondatokat hallván igyekeztünk bölcsen bólogatni, megígértünk fűt-fát, hogy jók leszünk, de az intelmek nagy része egyik fülünkön be, a másikon ki… Esetleg - Horváth Katihoz hasonlóan - bambán bámultunk és a lábunkat lógáztuk, és igyekeztünk minél előbb eltűnni a színről.
Kati egy okos, szeretetreméltó, néha kissé szeleburdi kamaszlány. Hallgatja édesanyja múltbéli történeteit, de igazán nem jut el hozzá az üzenet. Egészen addig, míg maga is át nem éli: 1941-et írunk, a történelem (és vele a család története) ismétli önmagát. A kedves, időnként szétszórt bakfis kénytelen felnőni: meglátni maga körül a világ eseményeit.
Úgy vélem, a magyar ifjúsági irodalom egyik legkitűnőbb könyve Fehér Klára regénye. A ma gyermeke a történelemkönyvek oldalain és esetleg nagyszülei meséiből hallhat a 20. századot meghatározó (és megrázó) tényekről. Kevés olyan szépirodalmi mű akad, ami olyan kedves humorral és derűvel közelítené a fiatalokat a háború szörnyűségeihez, mint ez a kötet. És most, a 21. század második évtizedében sem kívánhatunk mást, mint amivel a hirtelen felnőtté váló 16 éves Kati búcsúzik a regény utolsó soraiban: „És a messzi jövőben, …, a kislányom csodálkozva hallgassa ezt a történetet, és ne értse meg… ne értse meg… ne értse meg!”
Keresd a kötetet a FSzEK fiókjaiban:
A mű megtalálható elektronikus formában is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése