ill. Ágoston Katalin |
Hajnóczy Rózsa sajátos naplóregénye olyan beleélést tesz lehetővé, mintha mi magunk is jelen lennénk a sokszínű, sokvallású, soknyelvű távoli országban, hiszen az ő közvetlen élményeit élhetjük újra; tapasztalásait, az általa látottakat, bármily hihetetlenek vagy idegenek legyenek is olykor. Napló, hiszen az élet apró-cseprő dolgairól éppúgy beszámol, mint az országok sorsát eldöntő alapvető történésekről. De regény is, hiszen a külföldi kolónia tagjainak élete elevenedik meg lapjain: szerelmek és barátságok, sorsok és balsorsok, különleges és átlagos személyiségek, azaz regényhősök. „Idegenvezetőnk” bemutat minket Tagorénak és Mahatma Gandhinak, de a történelem által nem jegyzett kisemberek segítségével nyerhetünk igazán teljes képet e kontinensnyi országról.
A szantiniketáni egyetemet Rabindranath Tagore alapította, és az 1920-as évek végén meghívta vendégtanárnak Germanus Gyulát, aki mohamedán vallást tanított 3 éven keresztül. Erre az útra kísérte el felesége, a Lőcséről származó fiatalasszony, aki éppúgy bejárta vele a Himalája ösvényeit, mint Delhi romvárosait.
Az irodalomtörténet furcsa fintora, hogy halála előtt Germanus Gyula saját magát nevezte meg a Bengáli tűz szerzőjeként. Hogy Önöknek mi lesz a véleménye, nem tudhatom, de ilyen finom tollat én csak női kézben tudok elképzelni.
A kötet megtalálható a FSzEK könyvtáraiban:
http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=574908&pos=1
A kötet megtalálható a FSzEK könyvtáraiban:
http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=574908&pos=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése