 |
| ill. Würtz Ádám és Szőnyi Gyula |
Komoly családi együttműködés szükségeltetik néha egy-egy könyv feldolgozásához.
Kell ugyebár egy nagypapa, aki még passzív szókincsében őrzi azokat a kifejezéseket, melyeket a szerző használ – még akkor is, ha a Jókai-szótárról még csak nem is hallott -, de boldogult gyermekkorában esetleg feddésként megkapta, hogy: „ebellette beste lelke” mekegő fordulatot. Az sem árt, ha ugyanő a magyar történelmet sem söpörte az ágy alá, hanem tudja: kiért szól délben a harang. A nagyi hasznosságát érzelmi gazdagsága adja; ő az, aki képes könnyeket hullatni egy-egy gyertyaláng-égette pillangóért, ékét vesztett tubarózsáért, vagy egy-egy nagy érzelem be nem teljesülése okán. (Tudatosan felejtem ki a felsorolásból a szülőket, mert az ő életvitelük fentiekre tökéletesen alkalmatlan.) Dédik és fogadott keresztszülők tűnnek még alkalmasnak a feladatra – feltéve, hogy már jó ideje nyugdíjasként léteznek, és sem memóriájuk, sem a látásuk nem romlott meg annyira, hogy egy könyv betűit felfoghassák.
Pedig fentiekkel senkit sem szeretnék elriasztani attól, hogy leszármazottjával együtt kövesse lépésről lépésre Hunyady József regényhősének, Hunyadi János hajdani apródjának, Küsgergőnek kalandjait. Ellenkezőleg! Ismereteket, érzelmeket és szókincset gazdagító örömteli kalandban lesz része mindazoknak, akik hajlandóak e középkori karriertörténetet elolvasni, átadva magukat annak az áhítatnak, amit a nyelvezet és a meseszövés mesteri ötvözete kínál. S ha a kötet végeztével néhány kötőszó kicserélődik, kissé archaikus színezetet kap – már akkor is megérte!
Keresd a kötetet a FSzEK fiókjaiban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése