2011. március 16., szerda

Pierre la Mure: Moulin Rouge

Merengők és álmodozók, figyelem! Nincs pénzed egy párizsi repülőjegyre? Utazásod halogatását arra fogod, hogy már Párizs sem a régi?! Hát nem is! Mostanra több a patkány, mint a kutya (bár mindig is így volt, csak akkor ez még nem ellenkezett holmi EU-s normákkal), nem tanácsos letérni az útikalauzok által bejelölt utcákról, mert nem tudod, az, aki szembe kerül, vajon mit árul? De nincs is arra szükséged, hogy akárcsak felállj kedvenc karosszékedből, hiszen a könyvek röpke papírszárnyakon röpítenek oda, ahová vágysz: egy idilli (mert századfordulós – lásd 19/20), kissé romlott, nagyon érzéki, de mindenekfelett festői és ihletett, cigarettafüstös, abszintszínű és –ízű álmodott álomba: Párizsba.
A „fények városa”, vagy a „szerelmesek metropolisa”, a „művészetek fellegvára” – ezernyi jelzős szerkezettel ruházták már fel Párizst, ami pedig éppen olyan, és éppen annyira az, amennyire akkori lelkiállapotunk sugallja. Nos, éppen ennek az állapotnak kiváló kiváltói a könyvek; esetünkben egy életrajz: Pierre la Mure Moulin Rouge-a. Ürügye, hogy a púpos zseni, Henri de Toulouse-Lautrec sorsát követi nyomon a mocskosan fensőséges nagyvárosban, de miközben bele-belepillantgat a festő hálószobájába, ihletett leírását adja a századforduló megismételhetetlen atmoszférájának. Poklok bugyra avagy a Montmartre, ahová még az is vágyakozik, aki be sem vallja; kávézók, mulatók, galériák, kissé távolabb a Louvre.
Bejárni egy élet, megélni 400 oldal. 
Keresd a kötetet a FSzEK fiókjaiban:
A mű megtalálható elektronikus formában is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése