 | ||
| (forrás: Wikimédia) |
Az
1922-ben kiadott regény, Milne előszava alapján, műfajkísérlet.
Világosan kijelenti, hogy kedvtelésből ír detektívregényt, és
ezen belül olyat, amit Ő is szívesen olvasna. Célja egy logikus,
világos és követhető történet megalkotása.
A
nyomozást két aranyos, de valójában kissé mihaszna, életművész
fiatalember végzi, akik érintetté váltak az ügyben.
Anthony
Gillingham, két élethivatás között, meglátogatja kedves
barátját, William Beverley-t, aki a hiú és gyermeteg
művészetpártoló Mark Ablettnél vendégeskedik a Vörös Házban.
Gillingham a ház közelében lövést hall, és odaérve
csatlakozik Matthew Cayley-hez, Ablett unokaöccséhez és
titkárához, akivel a dolgozószobában holtan találják Mark
látogatóba jött rosszéletű fivérét. A házigazda pedig
nyomtalanul eltűnt...
Gillingham
bizonyos dolgokat nem ért és magyarázatot keres!
A
történet nem olyan könnyed, mintha a műfaj valamelyik szuper-intelligens nyomozófigurája elegánsan megoldaná a rejtélyt, de
nagyon érdekes! Gillingham már az elején tudja, hogy ki mozgatja a
szálakat, viszont csak a regény végére jön rá, hogy mi is
történt valójában, a tragédia okai pedig csupán az elkövető
búcsúleveléből érthetők meg.
Míg
Gillingham és Beverley rokonszenves fiúk, addig a gyilkosról
kiderül, hogy egyenesen értékes ember volt, akire mindkét amatőr
detektív végül tisztelettel gondol.
A
Vörös Ház rejtélyét befejezve az olvasó megállapíthatja maga
is, hogy a cselekmény megfelelt-e az előszóban támasztott
követelményeknek.
Szerintem
igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése