(forrás: Wikimédia)
Ifjúkorom legnagyobb hatású olvasmánya ez a terjedelmes, zavaros és eléggé vontatott regény volt, mert éveket gondolkodtam a történeten. A fülszöveg alapján, azt hittem, hogy Nikiforosz
Szgurosz és Isabeau szerelméről fogok olvasni.
„…a közeledő ismeretlen úrnő fiatal volt. Asszony módra ülte meg a fehér paripát, karcsú dereka kihúzva, feje felszegve, szemhéja leeresztve… Csodálatosan szabályos, sápadtas, tojásdad arcát könnyű pír lepte, talán a csípős hajnali levegőtől, talán vmi visszafolytott érzelemtől. A szeme… kéken ragyogott, akár a tenger. Ütemesen és könnyedén ringatózott a puha nyeregben. Közeledett. Odaért. Tovahaladt.” És Nikiforosz Szgurosz fiatal görög lovag rabja lesz a hajnali jelenésnek, Isabeau-nak, a frankok hercegnőjének. Szívét és kardját úrnője szolgálatába állítja, megküzd érte kalózokkal, orgyilkosokkal, míg egy napon rá nem döbben, hogy nemesebb feladat vár rá, mint a szép hercegnő szolgálata: a frankok elnyomása alatt sínylődő görög népé.
Akkor nem értettem, de ma már, úgy látom, hogy a regény középpontjában Isabeau de Villehardouin választása áll. Mielőtt megismerkedik Nikiforosz
Szgurosszal békés egyhangúságban él Achaia frank származású hercegnőjeként, szimpatizál a férjével, együtt nevelik kislányukat és gyakorolják a hatalmat. Szgurosz megjelenésével a hercegnő rádöbbent boldogtalanságára és amikor az ifjú férfi választás elé állítja végül a kötelességei mellett dönt. A politikában Isabeau komoly hibát vét, amikor nem teljesíti a kalózok
vezérének kívánságát, aki azt kéri adja oda a kesztyűjét és ezzel
ismerje el a vereségét. A kalózok kegyetlenül megsarcolják Achaia népét. A regény végére Isabeau egyedül marad, elveszíti a férjét, a hatalmát és végül a kislányát is, akit gyermekként férjhez adnak.
Kizárólag sok szabadidővel rendelkező olvasóknak ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése