Jules Verne: Kétévi vakáció

Mit tennénk, ha egy lakatlan szigeten kötnénk ki? Mennyiben változna a történet, ha nem lennénk egyedül? Hogyan alakul sorsunk, ha kiderül: másokat is idesodort a tenger?

ill.  Horváth Andrea

Nem elsőként keresi a világirodalomban ezekre a kérdésekre a választ Jules Verne, de abban ő az első, hogy a szigetlakók gyerekek, akik Új-Zélandról indulnának egy kis hajókirándulásra, csakhogy a nyílt tengeren ébrednek szülők és felnőttek nélkül.

Meddig maradnak barátok a barátok?  Ki kihez húz, ha szakításra kerül sor? Létezik-e kiút, azaz merre van a „hazafelé”? Milyen leleményes a gyermeki gondolkodás, ha próba elé állítják? Kell-e vezér egy mini társadalomban? – folytatja a kérdésfelvetést a szerző.

A váratlanul kitörő viharban a nagyobbak feltalálják magukat, és – megtépázva ugyan -, de partot érnek. A rövidnek indult vakáció csaknem két éve alatt mindenki felismeri saját és társai erényeit és hibáit, és ezt a tudást felhasználva válnak képessé a visszatérésre a civilizációba.

A nagyobb fiúk, akik „irányítják” ezt a kis közösséget, kénytelenek szinte felnőtté válni a két esztendő során, hiszen ők maguk éreznek felelősséget a kisebbekért. Természetesen nem szabad egy tényt elfejteni: ők nem felnőttek! Bármilyen eszesek, leleményesek, feltalálók, bármennyire is alkalmazkodnak a körülményekhez, ők csak gyerekek, akiket egy cél vezérel: hazajutni. Ez nem egyszerű feladat, de végül a sors megszánja őket: a segítségükre küld egy asszonyt és egy férfit, akik ugyanúgy szeretnének visszahajózni a zöld szigetre, mint ők.

A regény olvastán minden képzeletbeli, idős és fiatal hajótörött számot vethet azzal: vajon ő hogyan boldogult volna adott helyzetben?!

Keresd a könyvet a FSzEK fiókjaiban:

http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=663468&pos=7
A mű online elektronikus formában is olvasható:  http://mek.oszk.hu/00500/00527/