Annemarie Selinko: Désirée

Désirée Clary

(forrás: Wikimédia)

Désirée-vel 16 évesen találkoztam először, éppen Marseille katonai parancsnokához igyekezett, hogy megmentse vőlegényét. Ezalkalomból zsebkendőket tömködött a ruhája alá, hogy idősebbnek tartsák. Később Párizsban láttam viszont, ahol régimódi ruhája nevetségesen hatott, mert már mindenki ujjatlan ruhát viselt, stólát és nyitott szandált.... Désirée-t ez nem törte le, nyakába varrta magát egy nagyon magas katonának, hogy bejusson egy divatos szalonba, mert meg akarta lepni a vőlegényét.

Majd újra találkoztunk, az estély után, amikor a Szajnába akarta vetni magát, mert a szerelme elárulta, és megkérte egy másik nőt kezét. Szerencsére a katona követte,  az utolsó pillanatban visszarántotta, majd egy bérkocsiban meggyőzte a lányt, hogy gondolja át tettét, végül megkérte a kezét… Kosarat kapott!

Tanúja lettem, évekkel később egy intim családi vacsorán a megismételt leánykérésnek és ezúttal igen lett a válasz.
 
Az eseményeket Désirée naplóján keresztül ismerjük meg, melyet egyetlen éjszaka alatt olvastam végig, holott nem szerettem a "súlyos" könyveket. (kicsivel több, mint 600 oldalról van szó). 

Ez egy mindennapi lányregénybe illő szerelmi történet is lehetne, ha a hősök nem játszanának fontos szerepet a világtörténelemben. Az szalonban jegyességet kötő pár a későbbi Napóleon császár és leendő felesége Joséphine. A kétségbeesett, elhagyott szerelmes Bernardine Eugenie Désirée Clary, a megmentője pedig Jean-Babtiste Bernadotte.

Désirée valós történelmi személy volt, Napoleón menyasszonya, akit a későbbi császár elhagyott, hogy feleségül vehesse Joséphine-t. Később, a svédek felkérésére férjével, Jean-Babtiste Bernadotte-tal elfoglalták Svédország trónját.

A könyv szerzője Annemarie Selinko, egy jómódú osztrák család sarja volt, aki a náci üldözés elől 1939-ben előbb Dániába, majd 1943-ban Svédországba menekült. Itt kezdett anyagot gyűjteni Désirée című regényéhez, melyet 1951-ben írt meg. A könyvet 25 nyelvre fordították le és 20 millió példányt adtak el belőle világszerte, így a Désirée lett a világ második legnépszerűbb romantikus regénye az Elfújta a szél után.

A könyvet először Sacha Guitry vitte filmre, 1942-ben Le Destin fabuleux de Désirée Clary címmel. 1956-ban újra megfilmesítették, a címszerepet Jean Simmons, Napóleont pedig Marlon Brando alakította. A Century Fox stúdió megbízásából a forgatókönyvet Daniel Taradash írta. A filmet két Oscar díjra jelölték látványtervezés és jelmez kategóriában.

A Désirée kölcsönözhető a FSzEK fiókjaiból!