Agatha Christie: És eljő a halál...

(forrás: Wikimédia)

  "A férfiakat bolonddá teszi a nők fénylő teste, s jaj egy perc alatt fakó kővé merednek...
Egy villanás, egy szemhunyás, mintha meglepné az álom, s végül eljő a halál..."
(Agatha Christie: És eljő a halál... Budapest, HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó, 1993. 36. p.)

 
Agatha Christie egyetlen a történelmi krimi műfajába tett kalandozásának eredményeképpen adták ki 1944-ben ezt a regényt. Christie a kész művet  Stephen Glanville professzornak ajánlotta, így mondva köszönetet az ötletért és fáradhatatlan kitartásáért, mellyel megválaszolta az írás során felmerülő kérdéseit. Az írónő posztumusz megjelentetett önéletrajzában megvilágítja a regény keletkezésének körülményeit.

Amikor Glanville felvetette az ókori Egyiptomban játszódó krimi ötletét, Agatha Christie elbizonytalanodott a kivitelezésre gondolva, de a professzor megnyugtatta.

"- Miért ne játszódhatna egy detektívtörténet az ókori Egyiptomban ugyanúgy, ahogy az 1943-as Angliában is játszódhat.

Sejtettem mire gondol: az emberek ugyanolyanok, bárhol és bármilyen korban is élnek."

(Agatha Christie: Életem. Budapest, Partvonal Könyvkiadó, 2008. 564. p.)

Christie-nek már csak egyetlen fenntartása maradt, úgy vélte, kevés ismeretanyaggal rendelkezik egy ilyen tárgyú krimihez, azonban Glanville érvei meggyőzték, elég előtanulmányt folytatott, amikor megírta Ehnatonról szóló színművét.

A regény tárgyának megválasztásakor három esetet gondolt végig Christie, a történet játszódhatna Pepi, Hatsepszut vagy Ramszesz idején. Egy kitalált főhős kalauzolná ezekben a korokban az olvasót. (Paul Doherty is hasonló elképzeléssel aratott sikert napjainkban a Hatsepszut uralkodása alatt játszódó Amerotke-ciklussal).

Agatha Christie végül a stílusának legmegfelelőbb témát választotta, a XI. dinasztia idején egy Ka-pap által írt, családi feszültségektől terhes levelek nyújtotta történetet.

"A két fiúnak írott atyai levelek, arról szólnak, miképpen viselkednek egy bizonyos középkorú nővel, a családdal együttélő szegény rokonnal, aki minden korban megtalálható, akit a családfő kedvel, ám a gyerekek általában utálják, mert beárulja őket és csak a viszályt szítja. [...] Én a lelki szemeimmel egyre tisztábban láttam az egész családot, amelyet kiegészítettem egy leánnyal is, és átvettem bizonyos részleteket két másik szövegből - így kerül a házhoz egy új feleség, egy elkényeztetett kisfiú és egy kapzsi, de ravasz nagymama is."

(Agatha Christie: Életem. Budapest, Partvonal Könyvkiadó, 2008. 565-566. p.)

Ebből az anyagból alkotta Christie az És eljő a halál... című regényét, mely újraolvasva egész életében elégedetlenséggel töltötte el.  Ennek oka az volt, hogy Glanville iránti hálából a cselekmény egyik végkifejletének részletét nem az eredeti elképzelése szerint írta meg, hanem a professzot ötlete alapján és úgy gondolta a saját változata jobb lett volna.

Bár Agatha Christie-t ez olyan mélyen érintette, hogy memoárjában is hangot adott neki, az olvasó igazán semmit nem vethet az írónő szemére a regényt olvasva.

A regény elektronikus formában.

A könyv megtalálható az FSzEK-ben!